Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika.
Van ember, van probléma! Nincs ember, nincs probléma! (A halál megoldja a problémákat.)
Nyilván sokan nem tudják, kitől származik a fenti két mondás. Sokan hallották már, számukra nem jelent újdonságot.
Az idézett két gondolat egy szemléletet tükröz. Egy olyan szemléletet, ami milliók halálát és soktizmillió élet szerencsétlen, boldogtalan, nyomorúságos lefolyását, egy halálos rendszer mintegy 30 éves működését eredményezte. Ahol az egyén, az egyes ember élete (akár milliós nagyságrendben) nem számít.
A fenti kinyilatkoztatások Joszif Viszarionovics Dzsugasvili-től, azaz Sztalintól származnak.
Visszatérek még egyszer erre a témára, mert le akarom a magam részéről zárni az egyik előző postom (Jedwabne, Katyin és a berlini fal. (1. rész) ) nyomán jelentkező bizonytalanságot.
Nem a sztalini rezsim elemzéséről, a róla alkotott ítéletről lesz szó, azt mindenki intézze el magában. Nem is a rendszert mentegetők, igazolni próbálók szembenézéséről a valósággal. Pusztán a számokról lesz szó. A sztalini rendszer működésének következtében életüket vesztettek számáról, azoknak a polgári személyeknek (civil férfiak, nők, gyerekek, idősek) a számáról, akik nem természetes módon vesztették életüket. Akiknek a halála nem volt szükségszerű, akiket a sztalini rendszer "segített" ilyen, vagy olyan módon át az árnyékvilágba. Az áldozatokról...
Az említett postomban így fogalmaztam: "A sztalini Szovjetúnió saját lakosságból származó áldozatainak számát mintegy 20 millióra teszik."
Már a számok tárgyalását megelőzően érdemes megemlíteni azt az intervallumot, amin belül a becslések mozognak. Ez kb 6 (3) millió és kb 70 millió között található. Természetesen a számokkal változik azok köre is, akiket a halálos áldozatok közé sorolnak (pl az alsó határt képező 6 milliós szám nem foglalja magában az ukrajnai éhinség mintegy 6,5 millió halottját, többek között).
Szintén le kell szögezni, hogy pontos számra nem lehet számítani több okból sem. Részben, mert nem vezettek pontos nyilvántartást a 30 évig tartó rémségek sok-sok mozzanatáról, részben ezeket sok esetben rutinszerűen természetes halálként könyvelték el, végül a volt Szovjetúnió dokumentumai ma sem 100 %-ig hozzáférhetőek és tán egyre inkább nem azok.
Ezért különböző kutatók, mindkét oldali résztvevők, többé vagy kevésbé megalapozott becsléseire támaszkodhatunk csak.
Ha az ember veszi a fáradságot és beüti a Google-ba a "Stalin millions" szavakat, a gép kb 16 300 000 találatot jelez 0,24 mp-en belül. Ebből az áttekinthetetlen anyagból csak az első találatokat néztem meg, de már azok is rávilágítottak a valóságra.
Akkor hát nagyon vázlatosan nézzük, milyen folyamatok, korszakok, "akciók" áldozatairól beszélhetünk.
Sztalin 1922 és 1953 között volt az SZKP főtitkára, érdemes ezért ezt az időszalot vizsgálni. Valójában polgári áldozatok nagy számban előfordultak egészen 1917-től, a bolsevik párt hatalomátvételétől a polgárháború időszakán át a konszolidációig, de most ezek számát tán ne tárgyaljuk.
1922-től Sztalin haláláig az alábbi nagyobb sodrású, tudatosan megszervezett ill. előidézett folyamatok eredményeztek nagyszámú polgári áldozatot.
Már a Google keresés első cikkei között található olyan, ami felsorolja ezeket az "epizódokat". Palash Ghosh 2013-ban publikált cikkében (How Many People Did Joseph Stalin Kill? By Palash Ghosh) http://www.ibtimes.com/how-many-people-did-joseph-stalin-kill-1111789 sok utalást olvashatunk erről, különböző szerzőket idézve.
A kérdés egyik szakértője, a grúz Roy Aleksandrovich Medvedev 1989-ben, az Argumenti i Fakti nevű hetilapban megjelent cikkében a következő tragikus epizódokat/korszakokat jelöli meg, amelyek az áldozatok millióit eredményezték:
- 1 millió személy bebörtönzése, vagy száműzése 1927 és 1929 között (koholt szabotőr, vagy ellenzékiségi vád alapján)
- 9-11 millió paraszt megfosztása a földjétől és további 2-3 millió földművelő letartóztatása vagy száműzése a kollektivizációs program során
- 6-7 millió személy halálának eredményezése az okozott éhinség következtében 1932-1934 során
- 1 millió személy száműzése Moszkvából és Leningrádból 1935-ben
- 1 millió személy kivégzése a "Nagy Terror" idején, 1937-1938-ban.
- 4-6 millió személy internálása kényszermunkatáborokba. (Ha itt a Gulag-táborokra gondol a szerző, a helyes szám 18 millió körüli - megj. tőlem.)
- 10-12 millió személy erőszakkal történő kitelepítése a 2. világháború során ill. annak következményeként
- Végül 1 millió személy letartóztatása különböző "politikai bűnök" miatt 1946 és 1953 között.
A fenti események során és következtében elhunytak számát, amelyek közvetlenül Sztalin szerepének tulajdoníthatóak, Medvegyev mintegy 20 millióra teszi. Medvegyev szerint a 20 milliós polgári halott száma konzervatív becslésnek számít.
A Nobel díjas Alexander Szolzsenyicin szerint a sztalini Szovjetúnió orosz áldozatainak száma 60 millió körüli. (A szám sok-sok írásban-cikkben szerepel, ami felbukkan a Google-ban a "Solzhenitsyn 60 million" szavakra keresés után.
Sok más elismert szerző, kutató az áldozatok számát 20 és 60 millió közöttire teszi, a Palash Ghosh - féle cikk felsorolása szerint.
I.G. Dyadkin “Unnatural Deaths in the U.S.S.R.: 1928-1954,”c. munkája 56 és 62 millió "nem természetes" halálról számol be, amik közül 34-49 millió közvetlenül Sztalinhoz kapcsolható.
Norman Davies, többszörösen díjazott lengyel-brit történész “Europe-A History,”c. munkájában mintegy 50 millió megöltről beszél, a háborús áldozatokat is beleértve, 1924-53 között.
Alexander Nikolaevich Yakovlev, szovjet politikus és történész mintegy 35 millióra becsüli a halálos áldozatok számát.
Robert Conquest, a téma ismert brit kutatójának alapműként számon tartott könyve, az 1968-ban megjelen “The Great Terror: Stalin’s Purge of the Thirties,” szerint a halálos áldozatok száma mintegy 20 millióra tehető. A SZU feloszlása után elérhetővé váló levéltári forrásokra támaszkodva később kritikusainak válaszolva kifejti, hogy a szám nem vihető 15 milliós szint alá (de a 20 millió továbbra is lehetséges, ha nem is bizonyíható).
Érdemes felkeresni a Wikipédiát is egyes mozzanatok tárgyalása, megvilágítása ügyében.
A Wikipédia szerint csak 1937-38-ban mintegy 700 000 kivégzést hajtottak végre hétköznapi szovjet állampolgárokon: munkások, parasztok, kézművesek, tanárok papok, katonák, nyugdíjasok, ballerinák, koldusok, stb. voltak az áldozatok. Az áldozatokat tömegsírokba "temették". Több nyugati szakértő a szovjet archívumok erre vonatkozó anyagát erősen alábecsültnek, hiányosnak és megbízhatatlannak tartja.
"In light of revelations from Soviet archives, historians now estimate that nearly 700,000 people (353,074 in 1937 and 328,612 in 1938) were executed in the course of the terror,[51] with the great mass of victims merely "ordinary" Soviet citizens: workers, peasants, homemakers, teachers, priests, musicians, soldiers, pensioners, ballerinas, beggars.[52][53] Many of the executed were interred in mass graves, with some of the major killing and burial sites being Bykivnia, Kurapaty and Butovo.[54]
Some Western experts believe the evidence released from the Soviet archives is understated, incomplete or unreliable.[55][56][57][58][59]
"In addition, Stalin dispatched a contingent of NKVD operatives to Mongolia, established a Mongolian version of the NKVD troika, and unleashed a bloody purge in which tens of thousands were executed as "Japanese Spies." Mongolian ruler Khorloogiin Choibalsan closely followed Stalin's lead.[62]"
A deportációk külön szomorú fejezet. A Wikipedia szerint a szovjet hivatalos becslések 7-8 millió deportáltról beszélnek a népcsoportok deportálását is beleértve. A halálozási arányszám 20 és 41 % közötti becslések között mozog. Különösen tragikus a krimi tatárok sorsa, akik maradványait csak a 80-as években engedték visszaköltözni szülőföldjükre, a Krimbe.
A Wikipedia nagyjából 18 milliós számot említ a Gulag kényszermunkatáboraiba kényszerítettek számát illetően. Az onnan élve vissza nem tértek számaként 1,7 milliót említ ( http://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Stalin , a "Calculating the number of victims" c. fejezetben), de 5 milliós számot is említ, mint amit a SZU feloszlása után hozzáférhető archívumi anyagból kutató történészek kihámoztak.
A Wikipédia összességében mintegy 10 milliós számú áldozatot említ, amiben nem foglaltanak benne az éhinségek, köztük az előidézett ukrajnai éhinség (holodomor) áldozatai.
Természetesen a téma nagyobb, mint amit egy ilyen post egy ilyen fórumon kezelni tudna. a különböző forrásokra támaszkodó becslések is eltérnek egymástól. A konszenzus minden esetre 20 millió körül mozog, ami nem tűnik irreálisnak.
Magam az eddig említett kategóriák mellett más kategóriákon is gondolkodom, mint olyanokon, amik áldozatok nagy számát termelték:
- Nagy kérdés a hadifogságba esettek sorsa. Nem csak az ellenségé, hanem a fogságot túlélt, hazatért szovjet hadifoglyoké. A legtöbbjét hazaárulóként kezelték, otthoni fogolyként folytatta.
- Rengeteg halottja volt az NKVD tevékenységének a háború alatt is. A lemaradó, vagy tétovázó szovjet katonákat nagy számban lelőtték az NKVD frontot követő egységei.
- Van még egy gondolatom, ami nyilván vitatható, de igazság is kell legyen benne. A katonai áldozatok túl magas számáról szólna ez. Ugyanis a szovjet doktrina szerint a cél elérhető a határtalan mennyíség bevetésével, a minőség, gondos tervezés és egyéb dolgok hiánya esetén. A veszteség nem számított igazán, ezt igazolta az eredmény utólag - a felfogás szerint. Ennek a felfogásnak is rengeteg, talán milliós számú áldozata kellett legyen.
Végső soron az ártatlan áldozatok száma rendívül fontos, de ugyanilyen súllyal kell megítélni azt a felfogást, ami ezt eredményezte, függetlenül attól, hogy 20 millió halálos áldozatról van-e szó, vagy "csak" 14,5 millió ártatlan lélekről.
Hasonló témájú postjaim a közelmúltban:
http://gordonblog.nolblog.hu/archives/2015/02/01/Jedwabne_Katyin_es_a_berlini_fal_1_resz/
http://gordonblog.nolblog.hu/archives/2015/02/02/Jedwabne_Katyin_es_a_berlini_fal_2_resz/
http://gordonblog.nolblog.hu/archives/2014/07/20/A_turani_aldas_II/
