Itt van nekünk ez az agyonkitüntetett Szaniszló, ez a közbotrány. A pasas nem csak aljas ügyekben (antiszemita gyűlöletkelő uszítás) utazik, hanem egyebekben is beszámíthatatlannak látszik a képtelen összeesküvés-elméleteivel. Azért ne felejtsük el a másik két botrány-kitüntetést sem (Petrás és Bakay nevezetű díszpintyek, az új/régi nyilas oldal kedvencei - és ezek szerint a fidesz-kormányé is), de alapjában ez a bejegyzés nem a kitüntetés-botrányról szólna. Azt már többen kivesézték - velem együtt.

De álljunk meg első lépésként ennél a Szaniszló figuránál. Újságíró! Volt... Ahogy hallom ill. olvasom, valaha többé-kevésbé rászolgált erre a megnevezésre. Humánus alapon álló cikkeket, tudósításokat írt többek között a jugoszláv háború eseményeiről. Más újságírói megnyilvánulásai is normális embertől valónak számítottak. Valami azonban történt vele. Valahol, valamikor...

Hogy mi ill. miért, arról találgatni lehet. Én mindössze három variánst látok, amelyekből sejtésem szerint az egyik messze a legvalószínűbb, úgy 80% körülire taksálnám a valószínűségét. Azt is elmondom majd, miért érdemes az ügyben foglalkozni az okkal, dacára annak, hogy egy jelentéktelen emberről van szó.

Tehát a lehetséges okok...

- Az első, legkevésbé valószínű ok, hogy Szaniszló mindezt valóban így hiszi, vagy komoly valószínűséget tulajdonít ezeknek a képtelenségeknek. Ebben az esetben a pasas többé-kevésbé megbolondult. Hogy egy szorgalmasan nézett, engedélyezett TV-adó egy bolondot enged képernyőre, szintén nem túl derűs, ám sokatmondó tény lenne a mai elfajult Magyarországon.

- A második eset egy köztes állapot. Nem hiszi Szaniszló ezeket a baromságokat igazán, de azért maga is fertőzött a mai magyar szellemi és erkölcsi valóság által, valahol híve az újonan kinevezett közös "ellenség" elleni akcióknak, gyűlöletkeltésnek, ezek "leleplezésének" ill. az ellenük való hangulatkeltésnek akár hazugságokkal történő befolyásolás útján is. Ez esetben a pasas nem őrült, viszont aljas és megrontott ill. megromlott árú, aki rossz ügyben, aljas, másnak kárt okozó tevékenységgel foglalkozik.

- Van aztán egy harmadik lehetőség is, szerintem ez az eset áll fenn. Eszerint Szaniszló egyáltalán nem őrült. Nem hisz ő még félig-meddig sem az általa feltálalt baromságokban, még az az elv sem vezérli, hogy a nagy cél (ideológia, a saját oldala szolgálata) szentesíti az eszközt. Van viszont egy motívuma, ami súlyosan nyom a latban és ezért teszi, amit tesz, nyitott szemmel és mindennek tudatában. Ez a motívum a megélhetés ill. érvényesülés.

Ha igény van a baromságokra, a gyülölködésre, az elhülyítésre, a hazugságokra, ő kész ezt az igényt kielégíteni - mások szolgálatában. Az okozott kár nem számít, Szaniszló tudatosan megalkudott ezzel. És jól számított - eddig! Munkája van, jól keres, népszerű "bizonyos" körökben és lám, a jó kormány még ki is tünteti.

Ebben az esetben Szaniszló természetesen nem csak egy opportunista figura, de rendkívül jellemtelen, miután a megalkuvása óriási károkat okoz és ő tudja ezt!

Na most, fel lehet tenni a kérdést, miért érdemes foglalkozni a felháborító, de alapjában lényegtelen üggyel? A válasz adott: azért, mert ez a viselkedés nem egyedi és sokkal feljebb mutat nála, vagy akár a jobbos médiánál. Egészen Orbánig és a haverokig (ma kormánynak hívják), valamint sok csatlósig.

Igen, Orbán és a Fidesz is hasonló pálforduláson esett át a hajdani mivoltukhoz képest. Ez nem is kétséges, maguk sem tagadják. Az okokat is érdemes taglalni.

Orbánék idealistaként indultak. Racionális gondolkodásúaknak tüntek. Ehhez képest a mai rovásírásos, hátranyilazós örjöngő nacionalizus, Európa- ellenesség, harc nemlétező ellenségek ellen, magyarok elleni világösszeesküvés -elméletek sulykolása, országot megosztó taktika, demokrácia-leépítés, 180 fokos fordulatot jelent. Hogyan és főleg miért történhetett ez? Hisznek ők mindebben ill. abban, hogy igazuk van, hogy ez jóra vezet? Mi a motívum?

- Hogy megbolondultak volna, azt helyből ki lehet zárni. Sokan köztük ugyan zavarosak, vannak rém gyenge (mint ahogy jó képességű) alakok is a csapatban, de bolondnak azért nem nevezném őket. Nagyon valószínűnek tartom, hogy nem hisznek ők a magyarok elleni "összeesküvésekben", de nem veszik komolyan a magyar "faj" másoknál többre hivatottságát, vagy különleges voltáról híresztelt meséket sem. Ezzel a Szaniszló féle első variánst itt is elvethetjük.

- Az Szaniszló-analógiát folytatva felmerül, hogy tán ugyan nem hisznek ők mindebben, de abban hisznek, hogy mindezek terjesztésének, és ezen túl az ámokfutás egyéb állomásainak a hatása pozitív távlatilag Magyarország számára. Ezek szerint valami, legalábbis egy elferdült értékítélet szerint pozitív gondolat vezérli őket és ezért hajlandók beáldozni a demokráciát, a jogszerűséget és az ország lakosságának a felét, évszázadra sem begyógyuló sebeket okozva a magyar társadalomban, útját engedve olyan aljasságoknak, mint a gyűlöletkeltés, fasiszta tendenciák és antiszemitizmus. "A cél szentesíti az eszközt", a cél pedig - na, ez zavaros... Valami féle polgári ideának indult, ami mára rég felmorzsolódott egy zavaros, nacionalizmusban ázó vegyes felvágottá. De ők folytatják, viszi őket a lendület, ha a cél már alig is látszik.

- Végül a Szaniszló féle harmadik eset... Kissé módosítva természetesen, hiszen nagy horderejú dolgokról van szó - egy egész országról, ill népről.

Eszerint nem valódi polgári idea vezérli őket. Nem hisznek ők sem a magyar faji géniuszban (idézet a jó Prohászka Ottokártól), sem nagyra hivatottságban, de még a Horthy-rendszer visszaállításának üdvös voltában sem.

Azt gondolom alapvetően (ca 80%), hogy az előzőek szerinti kis beütésektől eltekintve (amiről lelki egyensúlyuk megőrzése végett itt-ott meggyőzték magukat), hidegen számot vetettek a pálfordulás idején azzal, hogy milyen ideológiában "higgyenek", milyen katyvaszt tálaljanak az erre éhezőknek (nacionalizmus, barátkozás tisztán fasiszta oldaliakkal, egyházi vonal erősítése, népbutítás felvilágosodás előtti szintre, führer-elv, megosztás-gyűlöletkeltés, stb.)

Meggondolták ők ezt, számvetést csináltak és kiválasztották hideg fejjel azt az ideológia(nélküli) vonalat, amiről úgy ítélték, hogy igény van rá. Hideg fejjel, racionális meggondolásból, minden hajdani erkölcsi meggondolást (ha-ha!) és idealizmust örökre eldobva - és tán magukat ennek elfogadhatóságáról szükségből meggyőzve. Legbelül azért tudják ők, természetesen...

És itt találkozik össze Szaniszló és az Orbán-csapat esete! Ugyanaz, kicsiben és nagyban. A szégyenletes kitüntetés ezt csak láthatóan demonstrálja.

Orbánékat azonban nem fogja kitüntetni senki (saját magukon kívül). Hacsak Berlusconi, egy Putyin, vagy egy későbbi Mussolini nem. De az annyit is ér...