Motto: ha a turáni átok a megosztottságról, széthúzásról szól, ennek ellentéte a turáni áldás kell legyen, ami egységre utal. Kár, hogy ez az egység a legkárosabb területeken és értelemben jön létre. Ez maga felér egy átokkal...

Akkor hát nagy sóhajjal belekezdek a hátralévő területek tárgyalásába az említett jelenséget illetően. Nagy kedvem nincs hozzá, mert tapasztaltam, hogy a hírnök szerepe hálátlan, meg a lelkesedésem is megcsappant a kellemetlen feladat elvégzését illetően. De akik ismernek, tudják, hogy igyekszem elvarrni a szálakat, hát most is megteszem, már csak elvből is.
A sóhaj onnan származik, hogy tapasztaltam, egyetlen érintett sem adott választ a lényeges kérdésekre, vád viszont, még képtelen vád is, ért engem a problémafelvetés kapcsán. Az is szembetűnő volt, hogy egyetlen baloldali sem akadt, aki egyetértést jelzett volna azok közül, akit magát nem érintett a jelenség személyesen, miután nem nyilvánított olyan állásfoglalást, ami megegyezett volna fideszékkel-újnyilasékkal. (Az egy Lancelot azért megszólalt a demokrácia-post után, de ennyi.) Természetesen egyszerűbb és hálásabb hallgatni, vagy egyetérteni azzal, akivel jóba akarunk lenni, nekem viszont nem kenyerem az elhallgatás még barátok esetében sem, az ellenségem ellensége a barátom elv elvtelen alkalmazását sem díjazom. Igy hát fogamat szívva belevágok a befejezésbe.
Az eddigi tapasztalat alapján azonban most már összefogom a hátralévő területeket és egy bejegyzésben próbálom mindezt tárgyalni, magára a jelenségre - a két oldal sajnálatos egyetértésére koncentrálva, ezek okait próbálva megérteni. Azért is foghatom ezeknek a területeknek a tárgyalását össze, mert az azonos vélemények okai és háttere sokkal közérthetőbbek az eddig tárgyaltakénál és ezáltal nem is annyira bizarrak és abszurdak. Csak remélhetőleg tanulságosak.

Melyek hát ezek a hátralévő területek a kezdeti listából?
- Kapitalizmus
- Nacionalizmus
- EU ellenesség
- USA ellenesség
Kezdjük hát akkor a kapitalizmus megítélésének/elvetésének témájával. (Mindenek előtt egy nagy zárójel, csak a felesleges vádaskodások elkerülése végett. Magam nem tartom a kapitalizmust kívánatos célnak, vadhajtásait és alapvető igazságtalanságait -nem jó szó, de hirtelen nem találok jobbat- elítélem. Ugyanakkor produktívnak látom és megrendszabályozhatónak, ami ilyen formában szolgálhatja a teljes társadalmat. A vadhajtások és igazságtalanságok eltávolítása a feltétel, a mindenki számára elfogadható és még előnyös optimum elérése a cél. Ennyit a magam hozzáállásáról.)

Egy jóravaló, régi vágású kommunista, vagy szocialista szinte definíció szerűen elveti a kapitalista termelési rendszert. Mint ilyen, megtanulta az iskolában ennek hátrányos és igazságtalan vonásait, szüleitől pedig feltehetően ezt kapta útravalóul, miután jó valószínűséggel a család a hajdani kapitalista rendszer kihasználtjai, hátrányos helyzetűjei között volt. Vannak kisebb számban idealisták, akik tiltakoznak az egyenlőtlenség és kihasználtság tényei ellen ill. látják az ilyen rendszer több abszurd vonását. Szocialisták, baloldaliak részéről tehát a dolog rendben van.
Azért persze a dolog nem ilyen egyszerű. Mert ugye az alternatíva... Egy nyugati szociáldemokrata, vagy akár kommunista (ők most magukat már nem így nevezik) sem nyilvánítja ki programként a termelő eszközök állami tulajdonba vételét és szocialista tervgazdálkodás bevezetését. Ezek is látják a magántulajdonon, magánkezdeményezésen alapuló termelés potenciálját, ezért a hangsúly inkább, a vegyes tulajdonon, a kapitalista vonások és működés erős megrendszabályozásán és számukra előnyös/igazságos keretek közé szorításán, valamint az újraelosztás irányításán van. Mindezt sok kapitalizmus-ellenes balodali elfelejti. Végülis a dolog ma is vita tárgya lehet, a gyakorlati eredmények döntenek - a fontos az optimum megtalálása, mindenki javára.

Van azért probléma/ellentmondás baloldalon, csak az előzőkhöz képest most a baloldali párt és a balodaliak között. Ez pedig az lenne, hogy a szoc. párt - manapság MINDENHOL! - nem akarja megdönteni a kapitalista piacgazdasági rendszert, hanem ésszerű, hasznot hozó keretek között tartani, optimálni termelést-elosztást. Erre jó oka van- nem aktuális egy eltűnt, kevésbé dinamikus rendszer visszaerőszakolása, mikor a működő rendszer is hajthat hasznot, többet is. Nem bazíroznak világforradalomra, hogy így fejezzük ki a dolgot. A probléma tehát ott van kézfogás-ügyben, hogy a baloldal pártjainak ideológiája kapitalizmus ügyben hajaz a jobboldal közönségének hozzáállására. (Ezt többen balról nehezményezik.) A probléma valójában feloldható, már említettem is, de visszatérek rá.

Probléma inkább a jobboldali kapitalizmusellenesek oldalán mutatkozik. Orbánék katyvasz ideológiájú rendszere ugyanis ilyesmiben utazik. Ez persze jórészt demagógia, néphülyítés, de ezzel híveket toborozhatnak a melós és lumpen rétegekből, részben átcsábíthatnak bizonytalanokat középről, sőt balról. Valójában ami állami lenne, ott ők maguk lennének a kapitalisták-kihasználók, a többit meg hívek, oligarchák kapnák valamilyen formában.
A régi vágású jobboldaliak, vagy inkább konzervatívak nem helyeselhetnék a kapitalizmus elvetését. Mégis szemet hunynak, fideszre szavaznak, ellenségem ellensége alapon, vagy a nacionalista maszlag és egyéb drog miatt. Tán tudják is, hogy ez csak porhintés.

Pikánsabb a helyzet a Jobbik féle népség ill. párt esetében. (Párt és szavazó között ez esetben nincs nézetkülönbség az ügyben.) Ott egyértelműen elvetik a kapitalizmust. Kisajátítanák az ideológia szerint a termelő eszközöket. Csakhogy - és erről keveset beszélnek, de tudjuk: nem a nép számára, hanem egy mindenható párt számára, aki majd irányít, eloszt, hatalmat gyakorol ezzel az eszközzel. Volt már ilyen, ez volt a nyilasok ideológiája is, magam ezt "nyilas szocializmusnak" nevezem. Hitler is ezt kapisgálta. Ami magánkézen maradt, afelett is a náci párt rendelkezett valójában. Lám, mégsem véletlen a nemzetiszocializmus elnevezés, bár a szocializmust idézőjelek közé kellene tenni.

Nyugalom, mindjárt itt a vége!
Ki fog tehát kezet kivel kapitalizmus-elvetés ügyben? Nem a két ellentétes oldal pártja, azaz az MSZP a Fidesszel, hiszen fordított ideológiával ugyan, de az egyik nem veti el, a másik meg úgy csinál, mintha elvetné. (Cégeik azért vannak, lásd Simicska, Orbán papa, stb.) Mi a helyzet viszont a tagság (egy része) véleményével? A régi iskola baloldalijai elvetik, míg a szélsőjobb nyilasideológia hívei ugyancsak. Hát nem érdekes ez???

De tulajdonképp ez nem is olyan meglepő. Ezzel szereztek a nyilas "szocialisták" híveket már a 30-as, 40-es években is úgy a nincstelen rétegből, mint "rendpártiak" és vérnacionalisták közül, de még megtévedt balos-féle teoretikusok is akadtak ott.
Itt van tehát a kellemetlen és nem kívánt kézfogás, a maga veszélyeivel. Ezen is el kellene gondolkodni baloldalon - természetesen azoknak csak, akikre ez vonatkozik.


Lezárásként a már említett ellentét feloldásáról baloldali pártok és jobboldali közönség látszólagosan azonos álláspontjára, kapitalizmus ügyben.

A baloldali párt racionálisan kénytelen gondolkodni. Van esély és poén egy eltűnt köztulajdonú tervgazdálkodás visszahozására? Most nincs! Ki is lett már próbálva a nagy kísérlet során egy olyan környezetben (KGST léte és a SZU majdnem ingyen nyersanyagai), ami ennek kedvezett, de mégsem állta a versenyt. Kár, de tény! Akkor most, ilyen nélkül? Választják ezért a hatékonyan működhető piacgazdaságot, azzal a céllal, hogy ezt megrendszabályozzák, optimálják a termelést-elosztást, biztosítsák az alkalmazottak jogait és mindenki a lehető legjobban járjon. Mert végül azért ez a lényeg! Ezt kellene az elvi okok miatt elégedetlen szavazókkal elfogadtatni. (Már hallom az 5 millió koldust ellenérvként!) Fideszék ezt nem akarják, ha hamisan hirdetik is. (Lám, megváltoztatták a munka törvénykönyvét is, az alkalmazottak rovására.) Nincs tehát itt valódi azonosság!

Akkor hát ennyi... Együtt akartam tárgyalni a hátralévő területekkel, de látom, nem tudom megoldani. Pedig most értem meg, hogy ezek összefüggenek.