Terroristából akad bőven! Jelenleg leginkább a muzulmán világ eseményeivel kapcsolatban kerül előtérbe a fogalom.
Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy sokszor vissza is élnek a fogalom használatával. Erre több konfliktus is példa, én most kizárólag a szíriai háborúval kapcsolatban említeném.
Szíriai tájkép Asszad és szövetségese jobbító szándékú "békebombái" nyomán
Két vonulata van a terroistázásnak, ahogy érzékelem.
Az első Asszad mester retorikája. Emlékezzünk vissza, hogyan kezdődött a szíriai konfliktus. Fegyvertelen tüntetésekkel az Asszad rezsim ellen, ami egyetlen népcsoport, az alawiták egyeduralmát jelentette. A fegyvertelen tüntetésekre a rezsim azonnal tömeghalállal válaszolt, fegyvertelenek ellen tankokat vetett be (amik lőttek is!), majd civilek bombázásába kezdett. Ekkor még nem volt szó arról, ami később történt: vallási fanatikusok, iszlamisták terepet találtak a zavarosban, mintegy ellopták, átvették a felkelést az eredeti felkelőktől. Asszad védekezése a tömeggyilkosság vádjával szemben ekkor a várható átlátszó fogás: a kezdetben tiltakozók, akik a vadállati reakcióra felkeléssel válaszoltak (önvédelem), mind terroristák. Igaz ez? Nyilvánvalóan NEM! A retorika ma is ugyanaz, mindenki, aki az Asszad rezsim ellen harcol, automatikusan terrorista. Pedig ma is jelen vannak a nem iszlamista célokért, leginkább önvédelemből, neadjisten egy demokratikus létért harcoló csoportok, többen ezek közül csak saját népcsoportjukat kénytelenek védeni úgy a valódi terroristák, mint Asszad mester és segítőik (Irán, a libanoni Hezbollah és most már Oroszország) ellenében. Ezek terroristázása egy hazúg, aljas fogás, aminek sajnos akadnak, akik bedőlnek, átveszik. Ennek okait azt hiszem, tudom, de ezzel most nem foglalkoznék.
A második vonulat egy új jelenségel kapcsolatos. Ez Oroszország (pontosabban a putyini politikát megvalósítók) közvetlen beavatkozása a szíriai hadszíntéren. Ez legálisan indult, névleg reakcióként az egyiptomi, orosz repülőgép elleni IS merényletre. Ez legális ok volt egy legális célpont - valódi terroristák - ellen. Mint azonban pillanatok alatt kiderült, a beavatkozás valójában nem erről szólt, hanem durva fegyveres beavatkozásról az Asszad rezsim ÖSSZES ellenfele ellen. Azok ellen is, akiknek semmiféle terrorizmushoz közük nincs, pusztán önmagukat és népcsoportjukat védik. Ilyesmihez viszont semmilyen külső hatalomnak nincs joga, ez nem lehet legitim és ellenkezik a nemzetközi joggal. Baj is lett belőle...
Létezik Szíriában egy népcsoport, ezek az ottani türkmének, vagy más megnevezéssel turkománok. Valójában törökök, akik az oszmán birodalom feloszlása után Szíria megalakulásával (1946) ezen a területen (szülőföldjükön) egy más állam polgárai lettek.
Soha nem hallottam, hogy ellenségesen léptek volna fel a szír állammal szemben, nyilván kénytelennek érzeték magukat elfogadni a megváltoztathatatlant és semlegesként a maguk dolgaival törődni, hasonlóan a szíriai kurdokhoz és több más népcsoporthoz. A rezsim széthullásakor nem álltak a velük mostohán bánó Asszad mellé, saját frakciót képeztek a kaotikus viharban, önmagukat védve, sokszor fellépve az őket is fenyegető IS ellen. Magam nem is tudtam a létezésükről korábban, és sejtem, hogy a legtöbben így voltak ezzel.
Putyin fegyveres beavatkozásával az Asszad rezsim mellett ez a népcsoport is orosz célkeresztbe került. Hogy miért, az rejtély, azon a tényen kívül, hogy az Asszad ellenes front másik oldalára került. Oroszországgal konfliktusa nem volt, nekik nem ártott, Oroszország feltehetően a létükről sem tudott korábban, a politikai tudorokon kívül. Mégis bombázni kezdték őket, a falvaikat, amiből mintegy 50 található a Törökországgal határos Latakia tartományban.
És itt jön a képbe a terrorizmussal kapcsolatos második vonulat. Hogyan is?
A választ egy kérdéssel kezdem. Legális hadviselő fél a turkomán népcsoporttal szemben Oroszország? Aligha! Sérelem a turkománok részéről Oroszországot nem érte, hadi állapotban nem voltak, hadüzenet (és erre ok) nem fordult elő. Mégis azonnal fegyveresen felléptek ellenük. Nem is akárhogyan! Bomázni kezdték a szervezeteiket, amik szükségszerűen a saját lakóterületükön találhatók, a saját falvaikban. Ezért bombázták ezt a területet, rengeteg civil áldozattal, a lakóhelyek lerombolásáról nem is beszélve. Ezt kíméletlen merényletnek érzem olyanokkal szemben, akinek oroszokhoz köze ezelőtt soha nem volt! Valahogy gyáva dolog is. Fellépni védekezni nem tudók ellen légi bombázással, olyanok ellen, akiknek sem légiereje, sem légvédelme nincs. Olyan ez, mint ülő madárra lőni (svéd mondás)! Nem indokolt, nem idokolható, valójában háborús bűntett! Nyugodtan nevezhetjük terrorizmusnak! Ilyet az előd Szovjetúnió soha nem tett, ezt is meg kell mondani. Putyin most megtette! Putyin azon törekvése következtében, hogy Oroszországot ismét a pályára helyezze a nagyok között (és ezt fegyverekkel, vagy azokkal való fenyegetéssel), rálépett egy útra, ami már nem megbocsájtható és nem indokolható. Olyanra, ami polgári lakosság ezrekben, tizezrekben mérhető pusztulását és milliók menekültté válást eredményezi. Nem itt, már Ukrajna esetében! Ez csak a folytatás egy kirívó példája. Ilyet a Szovjetúnió sosem tett!
A folytatás várható volt. A nem legális, ám annál kíméletlenebb "hadviselés" reakciót váltott ki - egy, a terület felett tevékenykedő, azt bombázó gépet lelőttek és a bombázó pilótának nem kegyelmeztek. (Nem is volt legális hadviselő fél, semmiféle konvenció őt nem védte. Maga sok ember halálát okozta, tekintettel semmiféle humánus szempontra, vagy nemzetközi jogra maga nem volt, olyanokra dobott halálos bombát, akik a hazájának nem ártottak, nem voltak ellenségek.) Őt ugyan megölni nem dicső tett, csupán hasonló dícstelen eljárás, mint amit ő alkalmazott a levegőből az ezzel védtelenekkel szemben.
Olvasom, hogy a pilóta halálát megbosszulandó, Putyin már népirtás szintű akcióba kezdett, tűzzel elárasztva a területet. Emlékeztet ez a Szarajevót (jav.) a környező hegyekből tűzzel elárasztó szerb nacionalisták népirtásnak minősíthatő akciójához. Tapsolni erre, örülni ilyesminek nem lehet ok. Mégis akadnak, akik ezt teszik. Több, mint elgondolkodtató...
Putyin rossz szolgálatot tett a hazájának és a népének ezekkel az akciókkal. Barátja egyre kevesebb akad, a lakosság életszínvonala egyre csökkenni fog, a rezsim megítélése jogosan romlik. (Ez már egy külön bejegyzés témája lehet.) Putyin már nem cselekszik racionálisan, ha a cél az orosz nép jóléte.
PS. Ugyan a téma szempontjából érdektelen, csak rögzíteném, hogy a szíriai ellenségeskedések és lázadás kirobbanásának annak idején nem örültem, tartván attól, hogy azzá válik, amivé végül vált. Nem, mintha a lázadás előtti állapot kívánatos, vagy rokonszenves lett volna, egyáltalán nem...