Rövid hírek tudatják, hogy most valóban küszöbön áll a hatok (USA, Oroszország, Kina, Németország, Franciaország és Nagy Britannia) megállapodása Iránnal. Pontosabban egy előzetes megállapodás, ami a majd 3 hónap mulva kötendő végleges megállapodás feltételeinek kereteit rögzíti most.
Miről szól ez a megállapodás? Lényegében arról, hogy Irán csökkenti már meglévő (20 %-ra és efölé) dúsított hasadóanyag készletét, csökkenti az előállítás ütemét és ezt ellenőrizhetővé teszi. Mindez 10 évre szólna. Ellenszolgáltatásként visszavonnák a szankciókat olyan ütemben, amilyen ütemben Irán végrehajtaná az egyezségben vállaltakat.
Mindez első hallásra jól hangzik. Irán nem kerül közelebb az atombomba előállításához. Ez az állapot jó esetben 10 évre biztosított. Körülbelül ennyi a megállapodás haszna. (Lenne még egy, legalábbis egyes országok részére, amire visszatérnék később.)
Fel lehet azonban fedezni néhány, nem éppen apró hiányosságot ebben a megállapodásban! Mi volt ugyanis a probléma Irán törekvéseivel atombomba ügyben? Mert hogy erről volt szó és nem pedig elektromos áram termelésére, vagy orvosi kutatásokhoz szolgáló hasadó anyag előállításáról, ahogy állította. Erre teljesen egyértelműen mutat az a tény, hogy az említett célokhoz elegendő max. 5 %-ra dúsított hasadó anyag, míg Irán 20%-ra és efölé dúsította ezt és erre semmiféle magyarázattal nem tudott szolgálni.
Mit tett és mire törekedett valójában Irán? Kifejlesztette a technológiát és a képességet arra, hogy uránt dúsítson kellő tisztaságban atombomba előállításához ( a további, 90%-ra vagy efölé történő dúsítás csak mennyíség és idő kérdése) és ennek a képességnek a birtokában kb egy év leforgása alatt eljuthat atombomba előállításához. Kifejlesztette a felrobbantáshoz szükséges technikai hátteret, valamint a célba juttatás eszközét is.
Megsemmisíti ezt a képességet a megállapodás? Dehogyis! A további kutatás és hasadó anyag előállítás tovább folyhat, kisebb intenzitással. Irán bármikor visszatérhet arra az állapotra ill. megmarad abban az állapotban, amitől kezdve kb egy év alatt elérheti a célját, a Bomba előállítását. A fenyegetés megmarad. Valójában eddig is erről volt szó, feltehetően egyelőre nem akart tovább lépni a képesség megtartásánál és előállítani ténylegesen a Bombát. Egyelőre... Az előállítás képessége megmarad, egy év távlatában lebegtetve a fenyegetést. Aztán persze nem lehet tudni, hogy titokban mit tesznek olyan helyeken, ahová nem jutnak be az ellenőrzéssel megbízottak, amik talán nem is ismertek ezek előtt. Az is elég valószínű, hogy a megállapodás nem akadályozza meg abban Iránt, hogy ha az érdekei úgy hozzák (legalábbis a papi vezetés ezt véli, mert valódi érdeke természetesen egy atomkonfliktus nem lehet), magasról tesz a megállapodásra és beindítja a programot, amihez már több pénze is lesz a szankciók feloldása következtében, valamint az előállítási ismeretek bővülésével, amit a jelen megállapodás nem érint.
Mit nyert tehát a nyugati tárgyaló fél a megállapodással? Valójában nem sokat, a saját lelki nyugalmának és lelkiismeretének biztosításán és megnyugtatásán kívül. Ezt is csak 10 évre.
Egy dolgot azért talán nyernek egyesek, ha nem is Oroszország. Ha a szankciókat feloldják, beindulhat teljes gőzzel Irán olajexportja, ami a már most is lezuhant olajárat tovább csökkenti. Nem lenne túl meglepő, ha kiderülne, ez egy lényeges szempont volt az USA és a többi nyugati tárgyaló fél részéről. Nagy pofon lenne ez az egyre agresszívebb Oroszország számára (aki olajexportjából meríti az erősködéshez szükséges fedezetet), amellett, hogy az alacsonyabb olajár pozitívan hatna a világgazdaságra. Kina meg a nevető harmadik, aki nem csak olcsóbb olajat kap, hanem gyengülni láthatja egy hosszú távú riválisát (senkit ne tévesszen meg a pillanatnyi nagy egyetértés az ellenségem ellensége a barátom alapon.)
Irán biztosan nem veszít az üzleten, miután a Bomba előállításának képességét fenntarthatja (a program amúgy is túl drága volt), a szankciókat megússza, anyagilag helyrejön (lesz miből támogatnia a közel keletet vérbe borító shiamuszlim fegyveres csoportokat) és még jófiú is lesz a vele amúgy üzletelni akaró nyugat és nagyvállalatai szemében. Valahogy így... Business as usual.
Persze felmerül a kérdés, mi lehetett volna az alternatíva egy langyos megállapodással szemben. Természetesen egy szigorú, egyértelmű, erőre alapozott fellépés, ami megfosztja Iránt a Bomba előállításának lehetőségétől. De ez sokmindenbe kerülne! Háborús állapotba, a shiamuszlim világ ellenállásába (amiből ma is van elég), elmaradt gazdasági talpraállásba, növekvő olajárba. Esetleg többe, mert Oroszország és Kína keresztbe tenne.
Lehetett volna a szankciókat tovább szigorítani, akár teljes elszigeteltségig, de ez nem lett volna kivitelezhető. Mindíg lett volna, aki ezeket anyagi előnyök miatt megszegi (eddig is volt), végül Oroszország és Kína keresztbe tett volna és a muzulmán világ tovább radikalizálódott volna feltehetően. Irán meg csakazértis fokozta volna a Bomba megszerzése irányába tett erőfeszítéseket. Igy hát marad ez... Így látom a dolgot hirtelenjében.
