Asszad rezsim, "felkelők", Irán, Hizbollah, Al-Kaida-féle jihadisták, Libanon, Oroszország, Izrael... Ezek a szíriai dráma közvetlen szereplői. Sokat foglalkozik a szereplőkkel és ezek céljaival a világsajtó. Úgy látszik azonban, mégsem eleget; a tájékozatlanság és zsigeri "vélemények" hangoztatása ezt mutatja. Tennék egy kísérletet a körülmények összefoglalására, igyekezve elkerülni azt a csapdát, amit a sok szereplő, ezek különböző motívumai és az időben visszanyúló sokrétű történelmi háttér jelent.
A helyszín tehát Szíria.
A jelenlegi rezsim gyökerei 1970-ig nyúlnak vissza, ekkor ragadta magához a hatalmat a jelenlegi elnök apja, Hafez al Assad, aki haláláig (2000) elnök maradt.
Rendszere a szekularista vonal, egyben az alavita törzs (amelyhez tartozott) hegemóniájának biztosítása. A kezdeti időszakban arab-nacionalista és arab-szocialista jellegű ideológiai alapon kormányoz az általa megalakított Baath-párton keresztül, amiben az akkori világpolitikai felállásban (hidegháború) a Szovjetúnió támogatja. (Megjegyzendő: valamikor Szaddam Hussein is így indult, hasonló támogatással.) Innen a mai napig tartó szovjet, majd orosz kapcsolat.
A kapcsolat jellege ill. motívumai idővel valamelyest változnak, kissé eltolódnak. A valamikori hidegháborús felállás szovjet motívumait mára felváltották az orosz gazdasági érdekek, de továbbra is fennálnak az orosz geopolitikai szempontok, valamint az új Oroszország törekvése egy itteni hídfőállás (és befolyás) megtartására a nyugati érdekekkel szemben. Szeretné Oroszország pozícióját fenntartani az Izrael körüli kelet-nyugat játszmában is, most régi szövetségesén kesztül. Oroszország teljes hadi arzenállal, hatalmas mennyíségű modern fegyverrel-rekétarendszerekkel látta és látja el a mai napig az Assad-rezsimet.
A szíriai rezsim is változáson megy át az idők folyamán. Rég a múlté a szocialista beütés, ehelyett az egyeduralmat megőrizni akaró, egynsúlyt kialakító belső játszma, valamit a belső feszültségeket Izrael-ellenességben levezető irány válik uralkodóvá. Ennek keretében adott helyet az Assad-rezsim a fanatikus Izrael-ellenes, egyben iszlamista Hamasz vezetésének és támogatja a mai napig az ugyancsak fundamentalista-iszlamista, Libanont gyakorlatilag uraló Izrael-ellenes Hizbollah-ot. Ez utóbbin keresztül nem csak a libanoni belpolitikát tudta érdekei szerint befolyásolni, hanem erős játékost tudott használni Izrael ellen, közvetlen Izrael elleni akció nélkül. Sziria, valamint Szirián keresztül Irán fegyverezte fel rakéták tizezreivel a Hizbollahot az évek során, amelyet ez az iszlamista-fundamentalista szervezet ki is lőtt Izraelre! Jelenleg minegy 50 000 Iráni és eredetileg Sziriának szállított orosz (és talán máshonnan származó) rakéta vár kilövésre a Hizbollah raktáraiban. (Erre a szempontra még visszatérünk...)
Itt kell megjegyezni, hogy a shiita Hizbollah Irán teremtménye, ők (az Iráni Forradalmi Gárda) képezték ki és látták-látják el pénzzel-fegyverrel a szervezetet. Rajtuk keresztül vívnak (a Hamaszhoz hasonlóan) távháborút Izrael ellen, csakúgy, mint eddig Sziria tette. Figyeljük meg: így körvonalazódik tehát egy érdekképviseleti kör: Sziria, Irán, Oroszország, Hizbollah!
Vannak azonban más játékosok ill. résztvevők is ebben a vérre menő játszmában. Térjünk vissza Sziria belső ügyeihez! Korábban említettem, hogy a rezsim az alavita hegemónia (és régebben más szempontok) megőrzése okán szekuláris és shiita-barát (az alaviták shiita oldalágnak minősülnek vallási szempontból) vonalat képviselt. Sziria legnagyobb vallási csoportja azonban szunnita! A jelenlegi elnök apjának, Hafez Assadnak már alaposan meggyűlt velük a baja. 1982-ben a Hama (és Homs) városokban kitört szunnita felkelést véresen elfojtotta, halottak ezreit hagyva Hama városában. Figyeljünk a városnevekre: innen indult a mostani felkelés is - és ez nem véletlen!
Szép lassan elérkezünk tehát a jelenbe. A lassan két éve beindult "arab tavasz" végül elérte Sziriát! Itt azonban keresztúthoz érkezett, megfelelően annak, hogy az 1946-ban létrejött önálló ország maga is a politikai-geoplitikai törekvések útkereszteződésében fekszik, súlyos "játékosként". Itt már nem csak a belső viszonyok (shiita-szunnita-alavita), hanem a közel-keleti hatalmi-politikai játszma is szerepet játszik. Az Izrael-muszlim világ, kelet (orosz, kínai)-nyugat, shiita-szunni és iszlám-keresztény (ill. modern-felvilágosult) világ ellentétei mind felszíre kerülnek.
A felkelés Sziriában eredetileg talán demokratikus változások igényével is indult. Jelen volt azonban már a legelső pillanatban a szunnita hatalmi törekvés is. Jó alkalomnak kínálkozott a shiita-alavita hegemónia megtörésére és a régi Hama-i kölcsön visszafizetésére az arab tavasz.
A felállás adott: az egyik oldalon az Assad-rezsim és az alaviták, shiiták és eredetileg kezdeti szövetségeseik (mára kétséges) a keresztények és más kisebb érdekképviseletek, valamint támogatóik: Irán, Hizbollah, Oroszország. A másik oldalon a többségi szunnita népcsoport, régi és új sértettek és támogatóik.
Szerepet játszik még egyre nagyobb súllyal a felkelők oldalán a nemzetközi terrorista mozgalom, az ide özönlő jihadisták képében, akik egyre inkább döntő szerephez jutnak a fegyveres harcokban.
Figyeljünk Irán-ra és a Hizbollah -ra, mert ezek kulcsszereplőkké válhatnak! Irán egyetlen szövetségese, mint állam a térségben Sziria volt. Irán nem engedi el a sziriai rezsim kezét a válság óráiban sem, érdekeiknek megfelelően. Ma és már jó ideje iráni forradalmi gárdisták harcolnak Assad oldalán a felkelők ellen, fegyvert szállítanak és más módon támogatják a bukófélben lévő rendszert. Hasonló a helyzet az Irán és az Assad-Sziria által éltetett Hizbollah esetében is. Ők is jelen vannak az sziriai frontokon, harcolva az Assad-rezsim oldalán. Vezetőjük, Nasrallah tán nem örül ennek. Meggyengül így a hazai front - Libanonból, amit eddig fojtogató szorításuban tudtak tartani, ki kell vonni legjobb erőiket. Nagy kockázat ez, a többi csoport kihasználhatja a helyzetet. De nem tehetnek mást: ha Assadék elbuknak, megszünhet a Szirián át érkező folyamatos utánpótlás, ami a Hizbollah eljelentéktelenedését eredményezheti. Ezzel a közös iráni-sziriai-iszlamisa ellenség, Izrael is lélegzethez jutna.
Ezzel el is érkeztünk egy eddig nem tárgyalt szemponthoz, Izrael szerepéhez és a napi eseményekhez.
Izraeli szerepet említettem, ezt azonban azzal lehetne leginkább jellemezni, hogy ilyen ebben a konfliktusban nincs. Valójában az egész arab tavaszéban sincs, egy halvány, alig létezett remény kivételével, ami szerint demokrácia előtérbe kerülése az arab világban kedvezne Izraelnek. Ezt azonban már rég elfújta a(z arab) tavaszi szél...
Izrael mindössze saját védelmére gondol és tartózkodott bármiféle akciótól az arab tavasz során, a sziriai eseményeket is beleértve. Számára feltehetően nem jelent pozitiv változást az immár nemzetközi jihadista és Al-Kaidás harcosok által támogatott szunnita győzelem sem - ki tudja, mivé alakulna egy új rezsim. Ezért nem avatkozott be az eseményekbe, még állásfoglalás-szinten sem.
Önvédeleméről azonban gondoskodnia kell ebben a helyzetben is. Volt tavaly egy kísérlet Assad részéről, hogy a felkelés irányát Izrael-ellenességgel terelje el: megszervezett egy "spontán" támadást az sziriai-izraeli határnál, remélve, hogy az ellene támadók energiáit Izrael ellen fordíthatja. Hamar csalódni kellett, Izrael visszaverte a támadást és a dolog ezzel hamvába halt.
Mára a Bashar Assad-féle korszak a végéhez közeledik. Kissé gondban lehetnek a felhalmozott modern arzenál sorsát illetően is. Ez vegyi fegyvereken (elsősorban mérgesgáz) kívül földi célpont ellen is alkalmas hosszútávú (120-300 km) tengeri robotokat (rakétarendszereket), 800 km hatótávolságú SCUD-rakétákat, földi és légi célpontok elleni kis (vállról indítható) rakétarendszereket és egészen komoly mobil légelhárító rakétarendszereket foglal magában. Mindezt Oroszország szállította Sziriának az utolsó 2-3 évben.
Izrael, aki a könnyebb fegyverzet Libanonba, a Hizbollah számára történő szállításába nem avatkozott be, már tavaly ősszel figyelmeztette Sziriát: nem nézheti tétlenül, ha ezeket a rendszereket, nehéz - és tömegpusztító fegyvereket a halálos ellenség (többek között a Hizbollah) kezére játssza. A gondolat magától értetődő, az önfenntartás parancsa diktálja.
Úgy látszik, Bashar Assad és szövetségesei mégsem látnak más lehetőséget, megindult a nehézfegyverzet szállítás Libanonba, a Hizbollah számára. A minap Izrael megsemmisített egy ilyen, rakétarendszereket Libanonba, a Hizbollah számára szállító sziriai konvojt. Libanonnak sem hiányoznak az orosz nehézfegyverek, aminek belső, vagy Izrael elleni használata vérfürdőt eredményezne.
Úgy tünik, Izrael megsemmisített egy kémiai-biológiai tömegpusztító fegyvereket előállító és tároló központot is. (Kinek hiányoznak ezek?)
Nagy a meglepetés az akció ellen tiltakozók névsorát illetően is: Assad-Sziria, Oroszország, Irán! És persze egy "bizonyos" fajta közönség "közvéleménye".
Utószóként csak egy gondolat: a Sziriában, az Assad-rezsim feltehetően bekövetkező bukását követő helyzet nem fog megoldani semmit, legfőképpen nem fogja növelni a közel-keleti béke esélyeit. Igaz, a megmaradása sem javítaná. Ez esetben viszont tudná a világ, mivel számolhat. Ki tudja, jobb-e a kiszámíthatatlan ismeretlen, mint az ismert rossz, legalábbis ebben az esetben.
